A kommunisták 1947-es választási győzelmüket ellenzéki politikusok és minden olyan személy kiiktatásával, bebörtönzésével próbálták biztosítani, akik számottevő erőt jelentettek az ideológiai osztályharcban. Számos pap és szerzetes mellett ez a sors várt Placid atyára is. Tíz évig raboskodott szovjet büntetőtáborokban. Ott döbbent rá, hogy papként és emberként legfőbb feladata egy ilyen világban az, hogy társaiban tartsa a lelket és a túlélés reménységét. Titokban papi tevékenységét is folytatta; misézett, gyóntatott. Isten pedig számtalan alkalommal csodálatos módon megsegítette őt. Így misézhetett a Moszkvai Izraelita Hitközségtől kapott macesszal vagy dolgozhatott portréfestőként, ami nemcsak az embertelen fizikai munkától, de a biztos haláltól is megmentette. Tíz éves száműzetéséből hazatérve fizikai munkás lett, mert rendjébe nem térhetett vissza. Dolgozott ládagyárban, mosodában és betegszállítóként is. Jelenleg is él és szívesen mondogatja: „A Szovjetunió eltűnt, de én még itt vagyok.”
hu
