Kenyeres Lajos (katolikus pap)(1908-1957). Első és egyben utolsó plébánosi állomáshelye a szülőfaluja közelében fekvő Szolnok megyei Tiszavárkony volt. Működése egyik legfontosabb területének a hitoktatást tartotta; írt katekizmust, prédikációit könyvben is megjelentette. Az ötvenes években félelem nélkül állt a földjüktől, szerény vagyonuktól megfosztott, gyakran öngyilkosságba kergetett parasztemberek oldalára, de a Kádár Jánosnak és Andropov budapesti szovjet nagykövetnek írt leveleiben is felemelte szavát az 1956-os forradalmat követő megtorlások ellen. Elolvasták? Nem tudni, de nem zárható ki, hogy ez pecsételte meg sorsát. 1957. február 28-án Vezsenyből tartott hazafelé kerékpáron. A Tisza gáton hét „pufajkás”, ávós katona rontott rá, agyba-főbe verték, majd tarkón lőtték. A közelben lakó gátőr hallotta könyörgő szavait: „Ne bántsatok, jó emberek!” Holttestét elrejtették. Napra pontosan egy esztendő múlva sodorta partra a megáradt folyó Martfűnél. Találóbb sírfelirata talán senkinek sincs: „A jó pásztor életét adta juhaiért.”
hu
